Szent Vendel búcsú

Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, Vendel skót királyfi korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem jó szemmel nézett. Éppen azért, hogy elvonja fiát a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség-, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált hat, magához hasonló ifjút, akikkel útnak indult. Rómába meg is érkeztek, a szentföldi útról azonban a háborús hírek miatt már le kellett mondaniuk. Vendel társaival együtt elindult hazafelé, közben koldultak, az erdő csendjében élték a remeteséghez hasonló életet. Több csodát is kapcsoltak személyéhez, közössége egyre nőtt, ezért a Thole-i kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Pontosan 1400 éve történt halála után, sírja fölé kis kápolnát emeltek - utóbb ekörül nőtt ki Szent Vendel városa. A pásztorok védőszentjükként tisztelik, emléknapja október 20-án van.

Az egyházmegyében Kisdengeleg templomának titulusa Szent Vendel. Búcsúját az ünnep napján, pénteken, délelőtt tizenegy órától tartják Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi apát, premontrei prépost-prelátus szentbeszédével.